Jellemzők: Lassú–közepes növekedésű, elegáns megjelenésű, örökzöld tűlevelű fa. Árnyéktűrő képessége kiemelkedő a fenyők között. Fiatal korban szabályos, keskeny kúp alakú, később szélesebb, laza szerkezetű, festői megjelenésű. Vezérhajtása gyakran enyhén lehajló, oldalágai vízszintesen állnak, finoman csüngő hajtásvégekkel. Kérge barna, pikkelyes, mélyen barázdált. Hosszú életű, természetes hatású kertek kedvelt növénye. Hazánkban télálló.
Tűlevelek: Rövid (kb. 1–2 cm), lapos, puha tapintású tűk, sötétzöld színnel, fonákjukon két jellegzetes fehér sztómasávval. Sűrűn állnak az ágakon, finom textúrát adva a koronának.
Tobozok: Aprók (1,5–2,5 cm), tojásdad alakúak, világosbarnák, vékony pikkelyűek. A hajtások végén csüngenek.
Felhasználás: Parkfának, nagyobb kertekbe szoliterként vagy laza csoportokba ültetve. Árnyéktűrése miatt félárnyékos, erdőkertes környezetben is jól alkalmazható.
Talajigény: Üde, jó vízáteresztő, savanyú vagy enyhén savanyú, tápanyagban gazdag talajt kedvel. A meszes talajt és a pangó vizet nem tűri.
Fényigény: Félárnyékos vagy árnyékos fekvést kedvel, de megfelelő talajnedvesség mellett napos helyen is nevelhető.
Vízigénye: Közepes–magas. A szárazságra érzékeny, különösen fiatal korban igényel rendszeres öntözést.
