Jellemzők: 3–5 m (ritkán akár 8 m) magasra növő, örökzöld cserje. Sudara bókoló. Alakja még egy-egy termőhelyen belül is igen változatos lehet. A nőivarú egyedek rendszerint elfekvők, a hímivarú példányok inkább feltörekvők, esetenként oszloposak. Kérge szürkésbarna, kicsit bordás, rostos, szalagosan lefoszló. Hajtásai fölfelé törők vagy bókolók, a fiatal hajtások bronzosak. Ritkásan elágazó gyökerei mélyre nyúlnak, ezért az erdőből hazavitt példányokat ritkán sikerül életben tartani. Gyökérzete ritkásan ágazik el, emiatt az átültetést rosszul tűri. Teljesen télálló. Idősebb korában az átültetést rosszul tűri.
Tűlevelek: Pikkelylevelei egyáltalán nincsenek. A hármas örvökben a hajtásokra merőlegesen álló, 1–2 cm hosszú, árszerűen szúrós levelei lapos tű alakúak, alma- és citromillatúak. Fonákuk zöld, a színük ezüstös, amitől a növény szürkészöldnek látszik.
Tobozok: Érett, sötét kékesfekete, hamvas-fényes, meghúsosodott, a fekete borsnál valamivel nagyobb tobozbogyója, a borókabogyó, a bogyós gyümölcsök egyike. Az első évben zöld marad, csak a második, ritkábban a harmadik évben érik be, ezért ugyanazon a növényen gyakorta érett és éretlen bogyók is láthatók. Az érett bogyó fényes feketéskék, átmérője 5–10 mm, bevonata kékes-hamvas, viaszos. Rövid, hengeres porzós virágai az előző évi hajtások levélhónaljaiból, a kicsi, rügyszerű termős virágok a levélhónaljakból növő törpehajtásokon nőnek.
Felhasználás: Fás társítások, szoliter, háttérnövény, tematikus kert, erdei kert.
Talajigény: Meszes és mészmentes talajon egyaránt megél.
Fényigény: Napos, félárnyékos helyet kedvel.
Vízigénye: Közepes.
