Jellemzők: Közepes növekedési erélyű, örökzöld díszfa, látványos kékeszöld lombszínnel. Szabályos, széles, kúp formájú koronát növeszt igen sok ággal, a korona alakja a fa korosodásával hengeresebbé válik. A nagyobb ágak vízszintesek, az idősebb példányokon a talaj közeli ágak azonban enyhén lefelé csüngenek. Jó fagytűrésű, városi környezetben is megállja a helyét. Szoliterként, parkfáként és csoportosan egyaránt mutatós.
Tűlevelek: Kemény, szúrós tűlevelek, 2,5–4 cm hosszúak, kékeszöldek, színüket viaszréteg adja.
Tobozok: Hengeres, 5–10 cm hosszú, barnás-lila színű, éréskor szétesik.
Felhasználás: Hazánkban elterjedt Picea változatok közül a legvárostűrőbb és a legdekoratívabb fenyő faj. Szoliter fa parkokba és kertekbe; díszcsoportokba; városi és lakókörnyezetben is alkalmazható. A szárazságot és a szennyezett levegőt is elviseli.
Talajigény: Szinte bármilyen talajon megél, a szárazabb levegőt jól viseli. Jó vízgazdálkodású, közepesen tápanyagban gazdag talajt kedvel; enyhén savanyútól semlegesig. Nem szereti a túl nedves vagy túl száraz talajt.
Fényigény: Teljes napos vagy félárnyékos helyre ültethető. Lombszíne teljes napon fejlődik ki a legszebben.
Vízigénye: Közepes; fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később mérsékelt szárazságot is elvisel.
FONTOS: Az ezüstfenyőknél előfordul hogy elvesztik ezüstös színüket, ennek az oka, hogy a levelek ezüstös-szürke, vagy ezüstös-kék színét biztosító viaszbevonat a környezeti hatások miatt idővel lekopik, így az alatta található zöld-színtestekben gazdag levélszín tűnik elő. Azonban nem kell megijedni, mert az új hajtásokon kifejlődő friss tűlevelek gazdag viaszbevonatúak, így tovább gyönyörködhet a fenyő megújult ezüstös színében.
